A Kulturális Örökség Menedzserek Egyesületének egyik tagja két másik szakemberrel (egy építész és egy dramaturg) közösen 2012-ben kezdett egy kulturális közösségfejlesztési munkába Délegyházán.
A Budapesttől alig félórányi vonatozásra található település országos vagy még nagyobb ismertségét két dolognak köszönhetően szerezte. Egyrészt itt nyílt a második magyar sóderbánya Közép-Európa legnagyobb osztályozójával, amelynek óriási kavicsrakásait a helyi nyelv csak piramisoknak hívta. Másrészt a bányászat által hátrahagyott fantasztikus tórendszer a hetvenes évek óta a magyar naturista közösséghez köthető. A „nudinak” a hippi mozgaloméval egybeeső virágzása idején, egy nyári hétvégén több mint tízezer, külföldiekkel tarkított tömeg fordult elő a környéken. Mára a meztelenkedés népszerűsége is alábbhagyott, és a bányászati tevékenység is erősen megcsappant. Nem maradt más, csak a sok alulhasznosított tó. Mindenki a maga módján persze próbálja kiaknázni a kivételes adottságokat, de a falu fejlődése erősen lelassult, a magánérdekek előtérbe kerültek, a közös célok és koncepciók viszont hiányoznak. A problémák nyilvánvaló összetettsége és nagysága ellenére jól látszik, hogy összefogással, és egységes jövőképpel – vagy képekkel – önerőből is nagyon sokat tudna tenni a lakosság a fellendülésért a közös értékekkel való okosabb gazdálkodásért.
Ennek a tudatosságnak a serkentését célozta meg a Délegypercesek névre hallgató program.
A koncepció abból indult ki, hogy egy ilyen kisméretű faluban fokozottan igaz, hogy bármilyen pozitív változásnak erős társadalmi együttműködésen kell alapulnia. Ehhez viszont egyrészt szükséges a közös történet, a hagyományok és a lehető legtöbb helyi érték ismerete, értelmezése, értékelése. Másrészt gondoskodni kell ennek a közös alapnak az ápolásáról és továbbadásáról is.
Ezért a projekt első szakaszában elkezdődött a helytörténeti anyagokban és a szájhagyomány útján fennmaradt emlékek összegyűjtése, több felületen (közösségi média, helyi újság) való megjelenítése, és a lakók közötti párbeszéd- és értelmező vita serkentése is.
A második szakaszban fejlesztésre került egy olyan kommunikációs mód, egy köztéri játék, amellyel a helyiek a saját történeteiken keresztül emlékezhetnek rá, hogy egy közösség összefogással mely területeken tud maradandó sikert elérni, hogyan tudja az együttélést megkönnyíteni, a közös célokat előmozdítani. Egy frekventált helyszínre kikerült a falu részben fiktív kincses térképe, melyen kilenc helyszín lett bejelölve. Ezeken a helyeken egy-egy történetmesélő pad került elhelyezésre, amelyek a helyben gyűjtött emlékek segítségével vezetnek el Délegyháza kincséhez. Az utcabútorok helyi lakatosok, és építőmesterek segítségével valósultak meg, a térkép és információs táblák megjelenésének alapját pedig délegyházi gyerekek rajzai nyújtották.
Az elmúlt fél év tapasztalatai, és a pozitív visszajelzések alapján egy újabb, harmadik ütemben két dolog valósul meg. Egyrészt a játék információs tábláinak QR kódos kiegészítésével okostelefonon elérhetővé válnak további történetek és érdekességek az egyes helyszínekről. Ezzel a technikával a tartalom későbbi bővítése is könnyebb lesz. Másrészt az eddig összegyűlt történetekből egy úgynevezett „sztoriatlaszt” adunk ki. Ezt a körülbelül 60 oldalas, térképpel ellátott füzet nem csak a helybélieknek, hanem a turistáknak is szólna. Emellett a helyi általános iskolában is használnák az órákon. Így már a gyerekek fiatalon megismernék szűkebb közösségük hagyományait, lakóhelyük történetét.