A Budapestre látogatók nagy része tud róla, hogy a város egy része világörökségi terület, de ez a tény csak keveseknél játszik szerepet abban, hogy a magyar fővárost választják úti célul. Többek között ez derült ki a Kulturális Örökség Menedzserek Egyesülete (KÖME) nem reprezentatív, 90 fő megkérdezésével készített kísérleti felméréséből. A kérdőívezés egy workshop keretében zajlott, melyet Prof. John Veverka (USA) örökséginterpretációs szakember vezetett 2015. június 13-14.-én. A KÖME által szervezett nyitott műhelymunkán kulturális és/vagy természeti örökséggel foglalkozó szakemberek és diákok vettek részt. A közösen összeállított kérdőívvel azt akartuk tesztelni, hogyan és milyen hatékonysággal mérhetők a budapesti világörökségi terület látogatóinak meglévő ismeretei, motivációi, vélekedései.
A téma kiemelt aktualitását az adja, hogy küszöbön áll a budapesti világörökségi területhez tartozó kezelési terv elkészítése, mely többek között azt is meghatározza majd, hogy a helyszín által képviselt egyetemes értékeket hogyan, milyen célok és stratégia mentén, kiknek a bevonásával őrizzük és mutassuk meg.
A KÖME-vel ehhez kapcsolódóan 2015 tavaszán indítottunk egy programot azzal a céllal, hogy a kezelési terv elkészítését civil és szakmai oldalról támogassuk, valamint a világörökség témájában érdekeltek párbeszédét elősegítsük.
Ennek egyik első állomása volt a fent említett workshop és az ahhoz kapcsolódó szakmai fórum, melyek 2015. június 13. és 15. között zajlottak a Közép-Európai Egyetemen (CEU) és Budapest utcáin.
A világörökség nyomában
Miről is van szó valójában, amikor a budapesti világörökségi területről beszélünk? „Budapest – a Duna-part, a Budai Várnegyed és az Andrássy út” 2002 óta szereplő tétel az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Világörökség Jegyzékében, miután az 1987-ben elfogadott budapesti világörökségi terület határait kiterjesztették. Ma a budapesti belváros jelentős része a világörökségi helyszínhez vagy annak védőzónájához tartozik. Az UNESCO világörökségi listáján jelenleg 8 magyarországi helyszín szerepel, a világörökségi egyezményt aláíró 161 államból pedig összesen 1007 helyszín található az egyetemes jelentőségű kulturális és/vagy természeti értékek listáján.
Felmerül a kérdés, hogy a városban járva ennek hol láthatjuk a nyomait és egyáltalán van-e bárhol jól látható és hozzáférhető információ arról, hogy miben áll a terület „egyetemes értéke”? A KÖME idén tavasszal kb. 15 önkéntes bevonásával kezdett felmérést ennek kapcsán. Budapest belvárosának utcáin, közintézményeiben, turisztikai pontjain, boltjaiban kerestük a világörökségre utaló logót, megjegyzéseket, leírást. Az eredményeket egy google térképen gyűjtöttük össze, és ezt folyamatosan bővíteni fogjuk.
Az egyik legmeglepőbb „lelet” talán a 2-es villamos útvonalán található tábla volt, mely lábmagasságban helyezkedik el a villamosmegálló hátoldalán, tehát jószerivel csak az arra sétáló kutyák vehetnek róla tudomást.
Ugyanaz a Budapest Világörökségéért Alapítvány, amely a táblát jegyzi, tavaly 11 plakátból álló kiállítást helyezett el az Oktogon Teréz körúti és Andrássy úti sarkain. A kiállítás az Andrássy útról és névadójáról szól és a plakátokon szereplő információ szerint 2014 decemberéig lett volna látható. Az egyik plakát utal ugyan „Budapest két világörökségére” (miért is kettő?), de ebben a formában a kiállítás inkább köztéri tudástárnak tűnik, az impozáns szöveghalmaz interpretációs ereje erősen kérdéses.
Az UNESCO világörökségi logót is lehet látni itt-ott – főleg irányjelző táblákon, turistáknak szóló térképeken. Ám általában nem vagy nem közvetlenül társul hozzá a világörökség megnevezés, így aki nem ismeri fel a jelzést, az nehezen fog bármit is kapcsolni hozzá. Akár csak a Dísz téren látható táblák esetében, ahol a logó ráadásul tévesen azt a benyomást kelti, mintha csak a Budavári Palota lenne világörökségi helyszín.
A MI dolgunk a budapesti világörökséggel
Egyáltalán kinek a dolga, ügye a világörökség? Pusztán örökségszakmai elismerésről van-e szó, vagy esetleg olyasvalamiről, amiben mi városlakók, turisták, bevásárlók, Andrássy úton felvonulók, vendéglátósok, a Várban sétákat szervező idegenvezetők személyesen is érintettek vagyunk? A fent említett kérdőíves felmérés során a megkérdezettek kb. 80%-a semmilyen jelentést nem tudott a világörökség szóhoz társítani. Képes-e változtatni ezen a kezelési terv? Egyáltalán, szüksége van-e a magyar fővárosnak a világörökség címre vagy sikeres a Budapest „brand” a nélkül is? Hiszen az „Euromonitor International” felmérése szerint Budapest már ma is a világ 25., és Európa 5. leglátogatottabb városa (erre az adatra egyébként a magyarországi világörökségi helyszínek hivatalos honlapja is felhívja a figyelmet).
A KÖME június 15-én meghívott szakértők részvételével indított közös gondolkodást ezekről a kérdésekről. A Közép-Európai Egyetemen tartott fórum elsősorban a szakmai közönségre irányult, hiszen a kezelési tervben a kulturális örökséggel foglalkozó civil szervezeteknek külön szerepük lehet. A 2011. évi LXXVII. világörökségről szóló törvény is előírja a velük való az együttműködést, ezek a szervezetek pedig összekötő kapocsként működhetnek a lakók és általában a civil társadalom felé.
A fórum egyik résztvevője, Dr. Soós Gábor, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ világörökségi nemzeti kapcsolattartója szerint az örökség megőrzése és ünneplése mellett azt is fontos átgondolni, hogy a cím és az ezzel járó elismerés milyen társadalmi-gazdasági haszonnal járhat, azaz képes-e új munkahelyeket teremteni, a közös identitást és a társadalmi kohéziót erősíteni.
Dr. Fejérdy Tamás, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület elnöke kiemelte, hogy a világörökség cím nem a turistáknak szól, hanem inkább az itt lakóknak. Szerinte ez jelzés, felhívás számukra, hogy magukénak érezzék és megőrizzék a helyet. Prof. John Veverka interpretációs szakember ehhez hozzátette, hogy a világörökség szót minden helyszínnek speciális tartalommal kell megtöltenie, hiszen önmagában nem hordoz különösebb jelentést. A civil társadalom bevonása Veverka szerint fontos annak meghatározásához, hogy Budapest kapcsán milyen érzéseket, történeteket, üzeneteket akarunk közvetíteni. Dr. Bassa Lia világörökségi szakértő utalt a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (BKF) Turizmus Mesterszakán évek óta folytatott szeminárium-sorozatra, ahol a diákokkal végzett felmérések is alátámasztották, hogy a turisták valóban leginkább nem azért jönnek Magyarországra, hogy világörökségi helyszíneket lássanak. A világörökség „márka” legfőbb szerepe szerinte is abban áll, hogy felhívjuk az emberek figyelmét jelentős helyekre, értékekre és arra ösztönözzük őket, hogy megőrizzék azokat.
A jó hír, hogy a kezelési terv keretet és alapot adhat a tenni akarásnak. Az UNESCO előírása, hogy minden helyszínhez készüljön külön kezelési terv. A világörökségről szóló fent említett törvény pedig előírja a szakmai civil szervezetek és az érintettek különféle csoportjainak megfelelő informálását és bevonását. A rossz hír, hogy a törvény erre nagyon szűkös időkeretet biztosít, és a társadalmi egyeztetést nagyon általánosan megfogalmazott, nehezen számon kérhető elvárásként tartalmazza. A kezelési terv elkészítésének külön kormányrendeletben körvonalazott, körülbelül egy éves folyamatában a civil vélemény-nyilvánításra akkor van lehetőség, amikor a Világörökségi Gondnokságon (jelen esetben a Forster Központon) keresztül kinevezett szakmai konzorcium elkészíti és a kulturális örökségért felelős miniszterrel leegyezteti javaslatát. A nyilvánosságra hozott tervezetet a közzététel után 15 nap határidővel véleményezhetik a területen ingatlantulajdonnal rendelkezők, ott működő vallási közösségek és civil szervezetek.
Mit tehetünk ilyen törvényi környezetben a civil érdekeltek bevonásáért? Bőczén Árpád, a KÖME elnöke hangsúlyozta, hogy tisztáznunk kell, kinek a számára akarjuk megőrizni az örökségi értékeket, ki fogja őket ünnepelni és mit is ünneplünk pontosan? A KÖME ezért tartja fontosnak, hogy már a tervezés megalapozó időszakától, azaz mostantól kezdve felhívja a figyelmet az ezzel kapcsolatos közös felelősségre, és segítse a párbeszédet a különböző érdekcsoportok között. A KÖME másik fontos feladatának tekinti, hogy a majdan a Kormány által elfogadott kezelési terv fejlesztési céljai a helyszín egyetemes értékekeit megismerni, átélni kívánó látogatók és az ott lakók igényeire, visszajelzéseire is épüljenek. Soós Gábor biztosította a fórum résztvevőit arról, hogy a tervezési folyamat során várhatóan 4-6 nyilvános egyeztetésre kerül majd sor különböző formában. Fejérdy Tamás elmondta, hogy az UNESCO Világörökség Bizottságának javaslatára felülvizsgálják a világörökség határait is.
A KÖME a folyamat sikerében fontos szerepet tulajdonít az önkéntesek munkájának, ezért folyamatosan várjuk a vállalkozó kedvűek jelentkezését. A most elkezdett kutatást 2015 őszén a BKF Turizmus menedzsment mesterszakával (Desztináció és örökségmenedzsment specializáció) együttműködve tervezzük folytatni Dr. Bassa Lia és Dr. Sziva Ivett oktatók közreműködésével.
Keresünk továbbá olyan civil szervezeteket is, akik a budapesti világörökségi helyszínhez köthetően bármilyen célcsoporthoz, kultúrához, demokratikus értékekhez, véleményformáláshoz, gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó területen aktívak. Örömmel fogadjuk, ha felveszik velünk a kapcsolatot, akik a témában és a célokban magukra ismernek!